150 évvel ezelőtt

További híreink »

Az erőtlen tél próbára tette a frissen alapított Pesti Korcsolyázó Egylet tagjainak türelmét, de végül 1870. január 29-én megnyílt az első hazai jeges szezon.

A főváros a Városligeti tó egy kis részét díjtalanul engedte át korcsolyapálya működtetésére, és a melegedőbódé is még decemberben elkészült a tagok gyűjtésének köszönhetően. Na de nem volt miért melegedni, mert csak a naptár szerint köszöntött be a tél, így viszont nem volt min siklani sem: csúszott tolódott az első hivatalos magyarországi korcsolyaszezon nyitánya. Végül január legvégére hízott meg olyan vastagságúra a jég, hogy elháruljon az egyetlen, de annál nagyobb akadály. Az újságok lelkesen számoltak be a klub kezdeményezéséről, a Vadász és Versenylap például a korcsolyázás egészségre gyakorolt jótékony hatását ecsetelte: „Kevés oly nemes mulatságot nyújthat télen a szabad természet, melyet mindenki oly könnyen élvezhetne s testét annyira edzené, mint a korcsolyázás, mely felfrissíti tagjainkat, erősíti tüdőnket a hideg behatása ellen, s egész magatartásunkat könnyebbé teszi,nemesíti, jobban, mint a tánc”
Az első szezont éppen másfél évszázada, 1870. január 29-én délután 3 órakor nyitották meg.
A jégpálya lobogókkal volt kijelölve, a parton álló faházat zászlókkal díszítették, katonazene szólt, és hullott a hó. Quadrille (francia négyes – társas tánczene négy pár részére) cotillon (francia füzértánc) is szerepelt a programban, alkonyatkor már fáklyavilágnál siklottak az egyleti tagok.
Nevelője Josef Latour ezredes kíséretében megjelent a 11 és fél éves Rudolf trónörökös, megannyi arisztokrata család tagja vonultak fel – különösen a hölgyek hódoltak a korcsolyázásnak, így ott hasított a jégen báró Eötvös József két bájos lánya és persze a 36 esztendős Andrássyné is: „Toilette-jük által igen kitűntek: gróf Andrássy Manóné lengyeles bársonyöltözékben, melyet széles vörös, zöld, kék, fekete és sárga csíkok tarkítottak, ellátva prémezettel, s fehér tollas lengyel fövegben; s Türr altábornagy neje fekete bársony és kék selyemruhában, fehér prémmel. Mindketten korcsolyáztak, gr. Andrássy Manóné igen ügyesen, míg az altábornagyné csak most kezdi tanulni a jégsportot. Egy párszor teljes gráciával estek el mindketten”
Az első hivatalos jeges nap krónikájából kiderül, hogy a jég amolyan báli terep, téli szalon volt, a társas érintkezés színteréül szolgált. A hölgyek festői ruhákban mutathatták meg magukat, a fiatalok ismerkedhettek szabadabbnak érezhették magukat, az illemszabályok kevésbé kötötték őket, az arisztokrácia nagyasszonyai a meghonosított, közkedvelt uzsonnákkal is népszerűsítették a jeges életet.
forrás: Nemzeti Sport retro melléklet